2009. október 20., kedd

I would do anything for love

A napokban ez a dal pendít húrokat a lelkemben.
Valahogy őszies a hangulata, mint az enyém is.
Őszies, de nem lehango-ló.


2009. október 2., péntek

Találkozásom egy pappal

Álmos hétköznap reggel.
Felülök a motoromra, indulok a munkába. Igyekszem kihasználni az ősz adta lehetőségeket, amíg még a hideg és az eső autóba nem kényszerít.
A szokásos reggeli forgalomban haladok a jól ismert útvonalon. Néha ismerős autókat, motorokat is látok. Viszik magukkal az utasaikat hasonlóképpen, mint engem a vasam.
Már majdnem elérem a célom, mikor az út szélén parkoló autók közül az egyik váratlanul kifordul elém. Már nem tudok megállni.
Csatt!!!
Az első gondolat: Ezt nem hiszem el! Már megint!
A második: Remélem a hűtő nem ment tönkre!
Lassan felocsúdva a hirtelen sokkból, szétválasztjuk a járműveket.
Az autó sofőrje megilletődve mondja, hogy ne haragudjak, a kukára figyelt, hogy neki ne menjen.
Félmosoly az arcon, de nem szólok semmit.
A járdán egy arra ténfergő, az etnikumhoz tartozó férfi fennhangon jelzi, ő látta az esetet, és az autós volt a hibás.
Igen, ezt tudtuk. De történt valami az ingerszegény életében, és igyekszik kivenni belőle a részét.
Az autó vezetője egy idős férfi. A srác verbálisan ráront. "Papa! Rollert vezessen, ne autót!"
Csitítom. Hagyd már békében! Nem szándékosan tette.
Összeszedjük magunkat, a járműveket, és félreállunk. Betétlap kitöltése, a járművek átnézése után elköszönünk, és indulni készülünk. Miközben a sisakot veszem fel, az idős úr elindul. Rémülten nézem, hogy ugyanúgy, mint az imént. Nem a tükröt nézi, hogy mi jön az úton, hanem nekem integet. Másodszorra megúszta.
Délután felhív. - Sajnos rosszul töltötte ki a betétlapot, mert a saját nevét írta be, de a kocsi a felesége nevén van.
- Sebaj. -mondom- Majd kitöltünk egy másikat.
Másnap elmegyek a lakására. Ott szembesülök a ténnyel, egy pappal van dolgom. Készséges, udvarias, és bocsánatkérő. - Ha bármiben segíthetek...
Nem haragszom rá. Meg is jegyzi, hogy valahol szerencsés, mert más ordítozott volna vele, nekem meg egy rossz szavam sem volt.

Isten útjai kifürkészhetetlenek. Valamiért ennek kellett történnie. Valamiért egy pappal kellet karamboloznom.
Nincsenek bennem indulatok.
Furcsa. Valahogy egyre kevesebb dolog tud felidegesíteni. Mintha kezdenék megbékélni a világgal.
Mondhatom jó érzés!