Pár évvel ezelőtt egy semmitmondó kedd délután beugrottam a szervizbe a motorommal. Valami apróságot nézettem meg rajta. Beszélgettem a srácokkal, és egyikőjük megkérdezte: -Nem akarsz indulni a Bikemaratonon?
Bután néztem rá.
- Miről beszélsz?
Ekkor elmondta, hogy rendeznek egy 24 órás tájékozódási motorozást, és van egy csonka csapat ahova kellene még egy motoros.
- Oké! - mondtam. Mikor lesz ez a verseny?
- Szombaton.
- Most szombaton?
- Igen.
- Meddig kell eldöntenem?
- Holnapig.
- A motorom rendben van hozzá?
- Igen. Semmi baja.
Pár gyors telefon, és beneveztem.
Szombaton reggel a megbeszélt időben megjelentem.
Bemutattak a csapattársaimnak, két román (nem erdélyi magyar), motorosnak.
Én talpig motoros bőrruhában, rajta Turulmadaras Nagy-Magyarország.
Na ez szépen indul, gondoltam.
De jó fejek voltak. Korombeliek. Az egyik ügyvéd, a másik üzletember.
Beszélnek magyarul.
Először a GPS-t, meg a térképet mókolták, hogy megtalálják a helyes utat.
Majd az első etap után, amin fejből vezettem végig őket, teljesen rám bízták magukat.
Sajnos félúton feladni kényszerültem a versenyt, mert a kerékcsapágy szimeringem kezdte megadni magát. Hát bizony a kopó alkatrészek már csak ilyenek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése