Memento

Majd' egy éve itt hagyott minket egy nagyon jó barátom. Motoros volt ő is.
Mielőtt bárki is automatikusan pálcát törne, nem motoros balesetben hunyt el.
De a lényeg, hogy ritka jó ember, barát volt. Nagyon sokan szerettük.
Már a temetésén elhatároztam, hogy az évfordulón szervezek egy emlékgurulást koszorúzással együtt.
Mivel lassan itt az ideje, elkezdtem szervezni. Minden közös barátunkat értesítettem a tervemről, köztük természetesen az özvegyét is. Aki szintén motoros. Egy emberként lelkesedett mindenki, kivéve a volt feleségét.
Valahogy furcsa volt a telefonban, mikor előadtam neki a tervemet. Kértem adjon egy számára megfelelő időpontot. Mi alkalmazkodunk hozzá természetesen. Azt válaszolta pár nap múlva visszahív, és egyeztetünk. Már egy hét eltelt, és nem hívott.
Úgy érzem nem sértettem kegyeletet. Bár ki tudja?
Úgy döntöttem, hogy ha nélküle a többi baráttal, vagy akár egyedül is, de megteszem. Ezt diktálja a lelkem.